Réka húsvétra kapott egy görkorcsolyát. Nagyon örült neki. Már aznap este el is kezdett vele gyakorolni és másnapra (24 órán belül) meg is tanult segítség nélkül menni vele. Azonban történt egy váratlan baleset. 🙁
Már épp készülődtünk volna fel a lakásba, mikor Réka alól állóhelyében kicsúszott a korcsolya. Nem egészen értjük azóta sem, hogy történhetett, de ez lényegtelen is. Sajnos Rékus nem teljesen tudta tompítani az esését, és mivel pont nem volt rajta védősisak, nagyon beütötte az orrát, egyből be is lilult. Megijedtünk, hogy esetleg eltört. Rohantunk fel Rékával a lakásba, mert nagyon sírt. Szerencsére az orrának semmi baja nem lett, csak estig fájt még neki egy picit.
Azonban Timi észrevette, hogy az esés következtében az egyik görkorcsolya elején a műanyag berepedt. Már épp megnyugodott Réka, mikor Timi elmondta neki. Szegény Rékus nagyon elkezdett sírni újból, igazán szívből jövően. Alig tudtuk megvígasztalni. Mondtuk neki, hogy meg lehet oldani, nyugodjon meg, semmi baj.
Sajnos a korcsolya le- és felvételével folyamatosan széthúzódott a repedés, ezért ez hosszútávon így nem maradhatott. 2 megoldás jutott eszünkbe:
- Visszavisszük a Decathlonba és megpróbáljuk kicseréltetni, miközben a teljes igazságot, hogy elesett vele, nem áruljuk el.
- A Hétvezér utcában lévő műanyag javítóstól megkérdezzük, mit tudna tenni vele. Ezesetben azonban ugrik a garancia.
Rékának azonban annyira a szívéhez nőtt a korcsolyája a sok gyönyörű emlék miatt, hogy hallani sem akart a kicserélésről. Hiába mondtuk neki, hogy akkor legalább csak azt az egyet hadd cseréljük ki, pont ugyanolyant fog kapni helyette, nem ment bele, sőt még jobban szorította a korcsolyáját. Azt mondta, hogy neki még így karcosan is jó, csak ne cseréljük ki. Akkor inkább ragasztassuk meg a műanyag javítóssal és ha más színű lesz, akkor ő majd lefesti. Javasoltuk neki, hogy a Decathlonban megkérdezzük, hogy csak azt a főrészt kicserélik-e (bár tudtuk, hogy valószínűleg az egészet fogják cserélni), de ez sem tetszett neki túlságosan. Nagyon átéreztem Réka fájdalmát és érzéseit, mert én is ilyen vagyok/voltam. Az én tárgyaim azok az enyéim, ragaszkodok hozzájuk, akármi történik is velük, nem adom oda őket.
Azt is mondtuk Rékának, hogy kap egy olyan korcsolyát, mint amilyen az enyém, középhaladósat, amiben kevés a műanyag, így nem törik el, ha elesik vele. Hiszen úgysem kezdő már. Réka ennek örült, “közepes korcsolyának” hívta, de azt mondta, hogy attól még tartsuk meg a régit is. Hát, nem egészen ez volt az alapötletünk.
Rékának az is fontos volt, hogy melyik megoldás mennyi ideig fog tartani, ő ugyanis még sokat akart görkorcsolyázni, hisz annyira megtetszett neki. Így ha a javítás 1-2 hétig tart, az nem jó.
Közben Timi felhívta a Decathlont, ahol mondták, hogy vigyük vissza, megnézik.
Végülis míg Timi lefektette Lencsit, mi Rékával elindultunk. Mondtam Rékának, hogy most csak mindenkit megkérdezünk, mit tudnának tenni a korcsolyával, utána hazajövünk és eldöntjük, hogyan legyen. A műanyag javítósnál kezdtünk. Nagyon kedvesek voltak. Azt mondták, hogy fekete anyaggal meg tudnák forrasztani akár most is, de vigyázni kell majd rá, mert lehet, hogy újra szétreped. Réka azt mondta, ez a megoldás neki jó lesz, majd ő átfesti a fekete részt. Ráadásul ingyen megcsinálták volna, mert gyerekektől nem kérnek pénzt, ez náluk elvi kérdés.
A Decathlonba menet eszembe jutott, hogy talán ha az alsó csatot bekapcsolva hagyjuk, akkor nem feszül tovább a repedés és akkor még használhatja így egy ideig, nem kell egyből eldönteni, hogyan oldjuk meg a problémát. Ráadásul akkor most kigörkorcsolyázhatja magát. Akár még meg is ragaszttathatjuk, így tartani fog. A Lidl parkolójában ki is próbáltuk, hogy bele tud-e bújni úgy, hogy az alsó csat közben össze van csatolva. Igen, sikerült, ezért úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk.
Réka aznap este még görkorcsolyázott így, de használat közben becsatolva is feszült a repedés. Timi mondta, hogy másnap majd kicseréli, de én ellenkeztem vele, hogy tartsuk tiszteletben Réka érzéseit és döntését, hisz azokat nagyon át tudtam érezni.
Másnap suli után Timi elvitte Rékát a Decathlonba, ahol elfogadták a hibát és mondták, hogy levásárolhatjuk. Réka valószínűleg aludt egyet az egészre és átgondolta, mert választott egy “közepes korcsolyát”, majdnem pont olyant, mint az enyém és büszkén hozta haza. Azóta is nagyon szeret benne görkorcsolyázni és büszkén mondja, hogy ő már profi.
Ez az eset nagyon elgondolkodtatott engem, hogy Réka mennyire hasonló érzelmi beállítódású, mint én. Tudom, hogy fontosak számára a saját tárgyai. Remélem, ez, mint apa, mindig eszembe jut majd. Nagyon szeretlek Réka és szeretem, hogy hasonló vagy mint én, mert megértelek!
Vélemény, hozzászólás?