Rékát ma megkérdeztem, hogy meg akar-e tanulni pótkerék nélkül “tekerősözni” (=kétkerekű biciklizni). Azt mondta, hogy igen.
Leszereltem hát nagy nehezen a pótkerekeket, meg a sárhányót és találtam egy fémrudat is. Nekikezdtünk a tanulásnak.
Egész könnyen ment, ami nem csoda, hisz Réka már régóta kitűnően futóbiciklizik, úgyhogy egyensúlyozni tud már.
Réka nagyon élvezte, és aki mellett csak elment, mindenkinek nagy élvezettel kiabálta, hogy
– Nézzétek! Leszereltük a pótkerekeket.
Már hosszú szakaszokat mentünk úgy, hogy a kezemet csak a rúd köré tartottam a biztonság miatt, de konkrétan már nem fogtam. Persze eleinte nem mondtam el Rékának, hogy igazából már egyedül megy. A vége felé mondta Réka, hogy
– Apa! Ha nem fognál, lehet hogy jobban tudnák.
Mondtam Rékának, hogy majd mondom, mikor engedem el és mikor fogom meg újra. Így is ugyanúgy ment a biciklizés.
Egyszer sem estünk el.
Majd legközelebb még lejjebb kell eresztenünk az ülést és akkor még ügyesebben fog tudni magától is kétkerekű biciklizni pótkerék nélkül.
Vélemény, hozzászólás?