„Aa kataa ész tejjaa, kata, tejjó …”

Ma anyu altatott és eldöntötte, hogy nem fog adni annyi teát, mint amennyit máskor kiharcolok magamnak. Mire már szinte másodpercenként mondtam, hogy „tejó, teja, tejja, teja, tejjó, tejó, teja, …”, anyu kitalálta, hogy eltereli a figyelmemet. Mondta nekem, hogy énekeljek valami szépet. Hát én rákezdtem:

„Aa kataa ész tejjaa, kata, tejjó …” (Fordítása: A takaró és tea, takaró, tea …)

Mivel a takaróm már rajtam volt, lehetett érteni, hogy mit akarok még.