Első nyaralásom Balatonlellén

Egy kis nyaralásra mentünk a Balatonra nagyszüleim nyaralójába Bencével és Bettinával.

Június 15-én, hétfőn délelőtt indultunk két autóval, ugyanis a papának is el kellett minket kísérnie Vivaroval, mert annyi holmit hoztunk magunkkal. Mondta is, hogy legközelebb a fele is elég lesz, szerinte (igaza lett, fele holminkat nem is használtuk).Bence, Betti és apu már aznap fürödtek a Balatonban. Kellemes volt a víz, azt mondták.

Este a teraszon pihentünk, amit rengeteg pók lepett be. Nagyok! Mindenhol ott voltak a fejünk fölött. Az egyik olyan nagy volt, hogy el is neveztük keresztapának. Félelmetes volt, bár én egyáltalán nem féltem.
Az első nap 1 órán át kellett engem altatni. Sok volt az új, az idegen dolog, talán ezért voltam nyűgös. Miután elaludtam Betti, Bence és anyu kerékpároztak egyet a mólóig, míg apu vigyázott rám.

Másnap, kedden arra ébredtünk, hogy rengeteg szárnyas hangya lepi el a szobánkat. Éppen rajzottak. Szerencsére az ágyamig már nem jöttek, de anyuékat teljesen körbevették. Apa gyorsan kinyitotta nekik az ablakot, hadd menjenek.
Rossz idő volt aznap, így elmentünk feltölteni az éléskamrát. Emellett kaptam egy Hello Kitty-s csónakot, egy fürdőruhát és egy pöttyös nagy labdát is. Aztán mindenki fagyizott egyet, amit anyu már nagyon várt. Nagyon szereti a tekerős fagyit.
Délután azért Bence, Betti és apu bementek a Balcsiba egy kicsit fürdeni.
Ezen a napon este már több, mint 1 óra altatás után voltam csak hajlandó elaludni. (Hú, mi lesz ebből, ha ez így megy tovább! :-))

Szerdán a vitorláskikötő melletti plázsra mentünk. Ez egy kicsi homokos rész. Valami debreceni cég stégjén táboroztunk le, a napvédő sátrat is oda vertük fel, ami nem nagyon tetszett az egyik vendégnek, de azért mi maradtunk.
Ekkor voltam életemben először a Balatonban. Igazából csak a Hello Kitty-s csónakomból lógathattam bele a kezemet a vízbe, mert anyuék még nem engedtek fürdeni a vízben. Anyu fürdés közben kimentett egy katicabogarat a mélyvízből, ami aztán rajtam is mászott egyet. Nagyon élveztem a fürdést. Talán ennek is köszönhető, hogy ezen a napon 10 perc alatt elaludtam este. Csak néztek a szüleim!

Csütörtökön apu már hajnalban elindult Pécsre pár cuccért (még pár cucc?!?), és Hancsit és Krisztát is elhozta ki nyaralni. Ebédre már ott is voltak anyu finom fasírtjára. Ebédhez szükség volt egy konzervnyitóra, így anyu elküldte Bencét a Sparba egyért. Hazafele jövet elromlott a papa bringája, kilazult a pedálja. Szegény Bence alig tudott hazatekerni vele. Nagyon szégyellte magát miatta, de mondták neki a szüleim, hogy nem az ő hibája, nem tehet róla.
Délután Hancsi is bejött velünk a Balatonba. Nem élvezte annyira a vizet, biztos sok volt neki így egyben. Otthon aztán már 18 órakor sírt, hogy aludni akar. Anyukája le is fektette.
Én később feküdtem le, de képzeljétek, újra 10 perc alatt aludtam el. Biztos a jó levegő miatt. Apa és Bence a nappaliban aludtak, és nem jött álom a szemükre, így fél 1-ig xbox-oztak.

Pénteken reggel bementünk a mólóra hattyúkat etetni. Nagyon élveztük. Aztán vettünk egy nagyobb csónakot is, amiben többen is elférünk. Otthon felfújta apa és Bence és kipróbáltuk a Balcsiban. Nagyon tetszett mindenkinek.
Fürdés után apu felült a papa biciklijére és elvitte megszereltetni. Alig tudott betekerni vele, a bokáját is lehorzsolta párszor (a hős), de sikerült megjavíttatni.
Estére kiderült, hogy másnap rossz idő lesz, úgyhogy összeült a kupaktanács, hogy akkor most mi legyen. Úgy döntöttünk, hogy nem maradunk vasárnapig, hanem másnap hazaindulunk. Bettina csak ült szótlanul a hír hallatán. Mikor megkérdezték tőle, hogy miért, ezt mondta:
„Ez most engem felkészületlenül ért! Nekem mindig rá kell készülnöm jó előre a dolgokra!”
Ez nagyon tetszett apunak.

Szombat reggelre tényleg eljött a rossz idő. Már jobban fel kellett öltöznünk, úgy mentünk be Lelle főterére. Egy kis séta után apa rávette Bencét a gokartozásra. Nagy nehezen beadta a derekát, a végén aztán meg alig akarta abbahagyni, úgy megtetszett neki a száguldás.

Utána a nyaralóban összepakoltunk. Mi lányok előbb elindultunk, a fiúk pedig megvárták papát a Vivaroval (tudjátok, a sok holminknak! :-)).
Kaposváron mi még találkoztunk a nagyszüleimmel. Büszkélkedtek egyet velem. Aztán indultunk tovább, mert már nagyon nyűgös voltam. Mire hazaértünk, már alig bírtak velem. De aztán, ahogy megláttam az ismerős dolgokat, az ajtónkat, a lakásunkat, a játékaimat, nagyon megörültem mindennek. Mindent meg kellett mutatnia anyunak és mindennel kellett játszani. Anyu csak csodálkozott rajtam, hogy örülök mindennek. Aztán apa is hazaért és anyu mindent elmesélt neki. Apu is csodálkozott!

Hát ilyen volt életem első nyaralása!

KPICASA_GALLERY(RekaBencevelBettivelHannavalKrisztivelBalatonon)