Nem csak a jókról kell írni, igaz? Úgy tűnik, elkaptam életem első betegségét. Anyu szerint tegnap nem öltöztetett fel eléggé, apu viszont teljesen biztos benne, hogy ez az ő influenzája. Használt ugyan maszkot, amikor velem játszott, de csak párszor. Mindkettőnknek folyik az orra és köhögünk egy picit. Hőemelkedésem is volt egy kicsi, ez apunak nem volt.
Csak azt nem szeretem, amikor az orrom bedugul és alig kapok levegőt. Ilyenkor a szüleim kitisztítják. A porszívóhoz egy “orrszívó porszívó” nevű eszközt raknak, amit bedugnak az orromba, hogy kiszívják a “tudjátokmit”.
Megoszlanak a vélemények arról, hogy ez jó lehet-e nekem, vagy sem. Éva maminak nagyon nem tetszik. Ilyenkor mindig elbújik, nem is akarja látni-hallani. Szüleimnek sem tetszik igazán, persze. Mindent elkövetnek, hogy ne legyen nekem olyan kellemetlen, de azt sem szeretnék, ha felszúrnák az orromat. Én mindenesetre keservesen sírok mindig.
Apu egyszer mondta anyunak, hogy próbálja ki rajta. Anyu bedugta a szívófejet, ami bele is esett apa nagy orrlyukába. Anya alig tudott vákuumot csinálni. A végén azt mondta apu, hogy fájni nem fáj, csak kellemetlenül csikálja az orrát belülről a gyors levegő.
Egyszer apu azt is kipróbálta, hogy a porszívó helyett ő szívta a csövet. Na ekkor kicsit kevésbé sírtam. De hamar bedugult a cső és apu nem bírta már tüdővel. Anyu szerint meg nem is szívott le eleget ez a módszer.
A betegségem eddigi következményei:
- hason is alszok már, mert így több levegőt kapok
- csomót tükrözünk a fürdőszobában a porszívózás után, mert az nagyon vicces, ahogy látom magamat a tükörben és így hamar megnyugszok
- a rossz emlékek miatt néha rosszat álmodom és sírok álmomban
- a szüleim ingerültebbek egymással, mert még kezdők gyereknevelésből és mert mindenki csak tanácsokat osztogat
Remélem, valamilyen úton módon ez a kellemetlen dolog is valahogy azért majd csak a javamat szolgálja!
Már meggyógyultam! Nem kell aggódni tovább!
Puszi mindenkinek!
Réka
(L)
Anyukád nagyon nevetett azon, amikor rajtam próbáltuk ki az orrszívó porszívót. Mert hogy mennyire nagy az orrlyukam.
Hát, nagyon rossz, mikor azt látom, hogy szenvedsz tőle. Tudom, hogy kellemetlen neked és nem tudod, miért okozunk neked ilyet. De hidd el, hogy jót akarunk. Én nagyon remélem, hogy teljesen el fogod felejteni ezeket a rossz emlékeket. Olyan jó téged igazán boldognak látni. Bocsánatot kérek tőled, hogy átadtam ezt az influenzát. Már tudom, hogy mi a következménye az ilyesfajta felelőtlenségnek. Már nagyon várom, hogy elmúljon neked is (nekem most múlt el, kábé), és újra felhőtlenül boldog lehess és ne kelljen porszívózgatnunk téged. Nagyon szeretlek Rékám!