Ma kaptam fülbevalót. Nézzétek meg, milyen lett:
Anyu és apu sokáig gondolkodtak rajta, hogy legyen-e, vagy sem. Ilyen mondatokat hallottam tőlük:
– Fáj majd neki? Mennyire?
– Minél előbb belövetjük neki, annál kevésbé fog rá emlékezni!
– Miért kell fájdalmat okozni csak azért, hogy „szebb” legyen? Nem ettől lesz lány!
Aztán rászánták magukat. Úgy kezdődött, hogy megpróbálták bejelölni a fülemet. Az elején nem mozogtam sokat, de olyan sokáig próbálkoztak, hogy a végére már eléggé nyűgös lettem. Aztán anyu az ölébe vett, apu és Iboly nagynéni lefogta a fejemet, a védőnő pedig belőtte a jobb fülembe a fülbevalót. Megijedtem a csattanástól a fülem mellett és elkezdtem sírni. Anyu mondta, hogy akkor gyorsan a másikat is csináljuk meg. Annál is megijedtem egy kicsit.
Mire a kocsiba raktak, már egyáltalán nem is sírtam. Egy igazi hős vagyok!
(L) GYÖNYÖRŰ (L)
Nagyon jól áll neked, Réka, a fülbevaló. Nem is gondoltam volna. Igen, én nem támogattam annyira, hogy minél előbb legyen. Rád is hagytam volna a döntést nagy korodra, mert te gyönyörű vagy, fülbevaló ide, vagy oda.
Tudod, a belövés előtti nap még hosszan elnézegettem a fülcimpád, hogy megmaradjon az is az emlékezetemben, hogy úgy milyen volt. Gyönyörű!!!
Kis tündér..
Még szebb lett a fülivel!persze, én elfogult vagyok.